1. nap – Péntek
Reggel nyolc óra, megébredek, habár későn érkeztünk az éjszaka, a szervezők ezért kivételesen 9 órára tolták az ébresztőt de én mégis felkelek mivel a kíváncsiság nem hagy tovább piheni, hogy milyen is lehet a reggeli fényben a torockói sziklakolosszus és talán még készíthetek néhány jó fényképet a ködös reggeli időben. Az udvarra leérve, hangulatom is fokozottan jobb lesz mivel keleten már az első napsugarak büszkén törnek át az apró kis felhőken. Fantasztikus érzés és látvány egyben, ott állni az impozáns Székelykő és Ordaskő közti völgyben hol harapni lehet a friss tavaszi, tiszta levegőt miben kellemes gyep fű aromája illatozik eme festői környezetben, hol picit távolabb a pára felhők körbe hajózzák a csodálatos sziklaormokat, miközben a napsugarak játékának melege simogatják arcomat.
9,30 perc és a tábor életre kell. Az udvar hamarosan megtelik nyüzsgő, vidám társasággal és megkezdődik a reggeli torna hol nyújtások sorozata következik. A vérkeringés beindítása és izmok melegítése után irány a reggeli falatozás majd következhet a felszerelések elosztása és rövid felkészítő a sportmászás rejtelmeibe.
Lassan közeledik a dél ez érződik a nap állásából is. Valahol a falu szélén a Székelykő aljában kapaszkodunk felfele a mászó utak fele. Csodálatos szép időt adott a fennvalló számunkra. Bűvöletbe ejtő a táj szépsége. Most még gyönyörűbb a völgy innen fentről és most jól látszik a torockószentgyörgyi vár is mit remélhetőleg sikerül megnéznem. A szentgyörgyi várat talán Torockai Ehellős erdélyi alvajda építette valamikor az 1450-es években. A szikla aljába érve mindenki kipakolja a felszerelést és az oktatók nekilátnak az utak bekötelezésére. Mindenki türelmetlenül várja, hogy mikor kerül sor ő rá, hogy a saját kihívásainak eleget tegyen, ez érződik a gyerekeknél is kiket már oktatójuk nagyon jól ismer és a helyzetet lazán megoldja egy sorsolással.
Közben a kezdők ismerkednek a felszereléssel, csomók, ereszkedők, hám s karabinerekkel mert legfontosabb a biztonság. Leírhatatlan a táj szépsége, amint a felhők megérkeznek fölénk és szortfénnyel tölti ki a nap a völgyet. A gép keresőjében nézem a bámulatos horizontot és próbálom megörökíteni ezeket a pillanatokat. Közben a társaság egyik fele fentebb megy a sziklacsoporton, újabb mászó utakat keresve. Késő délután mire leszereljük a köteleket és csatlakozunk a többiekhez. Néhány gyerkőc a szikla peremen egy egy meleg kőre felkuporodva, magzat fekvési helyzetbe álomba szenderedik. Mi is megmásszuk az utakat majd összeszedve a felszereléseket elindulunk vissza a táborba de még mielőtt megérkeznénk nem hagyhatjuk ki a megérdemelt fagylaltot. Jöhet a frissítő zuhany, az est-ebéd, majd a film vetítések. Fáradtságunk is bizonyítja, hogy szép napot könyvelhetünk el.
2. nap – Szombat
Új napra ébredve kíváncsian kukkolok ki az ablakon és sajnos az idő jósoknak igazuk volt. Leeresztett orral ereszkedem le az udvara de reményt nem vesztve leülök a lépcsőre és bámulom a felhőket, hogy hátha szétoszolnak és újra kibújik a nap. A hegy most is olyan csodálatos, mint tegnap, rejtelmessé teszi a ködfelhő ami újra uralkodik a völgybe, de néha meg meg foszlik a szikla csipkéibe ütközve, mint tajtékzó tenger hullámai a partmenti hullámtörők köveibe.
Még érzem a számba az esti ribizli bor aromáját. Hamarosan az udvaron egymás mellett állva többen bámuljuk a felhők vonulatát. Reménykedve ülünk le az asztalhoz, annak reményében, hogy kiderül az ég mire végzünk a reggelivel de sajnos a megérzésem győzött, szemerkélni kezdett az eső. Mindenki tudta, hogy ma nem lesz ebből mászás, mivel a kötelek is és a falak is vizesek lesznek de hát fantasztikus programmal készültek a szervezők erre az esetre is. Számháborús játék, vetítések, elméleti oktatás, activity stb. Jómagam és még néhányan úgy döntünk, hogy kimegyünk a Székelykőre. Gyors pakolás és már úton is vagyunk. Mivel előző nap egy házikónál láttam a Watermill feliratot, így túránk első megállója ez a vízi malom lesz. Közben csatlakozik hozzánk egy kedves hölgy aki a község segédlelkésze egyben és ő lesz aki túránk alkalmából bemutatja, mesél Torockóról. A vízimalomhoz érve egy idős néni beinvitál és bemutatja a malmot ami jelenleg nem működik mert, az egyik kerék már elavult és az új kerék még nincs felszerelve.
,A malomról megtudjuk, hogy Torockai Klára 1752-ben építette és mai napig használatban van. Egyben megnézzük a tájházat is ami rögtön a malom mellett van majd haladunk tovább a célunkhoz, azaz a Székelykő csúcsára. Meredek völgybe kapaszkodunk felfele és már a nap is kibújt a felhő foszlányok között.
Hóvirág, pirosló hunyor és erdélyi májvirág ékíti talpunk alatt a földet, néhol meg a kövek között kőrózsák napfürdőznek a tavaszi napsugarak között. Az apró kis északi völgyecskékben még csillogó fehér hó foltok bújnak meg, jelezvén, hogy bizony ám itt is volt tél.
Kiérve a csúcsra elfogyasztjuk a szokásos csúcs csokit, fényképezkedés majd újra és újra a lenyűgöző látványt megcsodáljuk, majd indulunk a gerincen tovább, hogy a kő másik oldalán ereszkedjünk le, az erdőn keresztül.
Amint elérjük a falut szélét, arra az ég is elborul és áprilisi zivatarával jelzi túránk végét. Közben a táborba megérkeztek a családos, régen látott ismerősök is akikkel éjszakába nyúló beszélgetések folytak le.
3.nap – Vasárnap
Mivel az éjszaka dübörgött az ég és villámok cikáztak az égen így tudom, hogy ma sem valószínű, hogy jobb lesz az idő de hála a fentvalónak, a távolból tiszta égbolt közeledik. Gyorsan reggeli majd megint felszerelés elosztás és irány a szikla. Hosszú kapaszkodás után elértük a mászó utakat és nagyon hamar be is kötelezték azokat az oktatók. Közben megint beborult és egy vékony, gyors, áprilisi zivatar is végig szaladt rajtunk de szerencsére, hogy sem a kötelek sem a falak nem vizesedtek meg így folytathatjuk a mászást. Mire felkészültem fizikailag és lelkileg a leghosszabb utamra, megint elkezdett petyeregni az eső de annak reményében, hogy most sem lesz nagy dolog belőle így elindultam és nem törődtem azzal a néhány csepp vízzel. Az út háromnegyedénél már annyira zuhogott, hogy szemem egyvégben telt meg vízzel de hát még egy kevés van és túl vagyok a nehezén habár vizes a fal és sikulnak az ujjaim meg a lábaim is. Mit tegyek most? no meg ott a kolléga, lent, aki biztosit engem és ő is ázik. Vissza nézek rá és látom, hogy csuklyáját fölteszi majd inti minden rendbe, tőle mehetek. Amit tanultam tőlük, hogy ez az a sport ahol a döntéseid életbevágóan fontosak, olyan mint az élet, amit egy rossz döntéssel egy pillanat alatt tönkre tesz az ember és egy egész élet nem elég ahhoz, hogy helyrehozza azt. Itt, hol a lelki egyensúly és az agy, hol a lélek és a test tökéletes szinkronba kell legyen, hogy együtt működjön, mivel az egyik a másik nélkül nem létezik mert egy rossz fogás vagy lépés, az életedbe kerülhet. Ez nem a vakmerőség se nem a gyengeségről szól, hanem az összhangról, a lelkiegyensúly és önmagunk megtalálásáról, persze egészséges határokon belül a limitjeink feszegetése is belefér, sőt. Mindezek után döntésem meghoztam és tovább simogattam a falat egy biztos fogásért, mikor nem kaptam akkor eszembe jutott oktatóm szavai és lépegettem míg megtaláltam azt a biztos fogást.
A toppot elérve az érzés leírhatatlan volt, több mint sikerélmény és több mint tisztelet a természet iránt. Hátra fordulva a völgy aligha látszott az esőfüggönyön keresztül de valamiért mégis tisztábban láttam mint azelőtt. Valami ott fent bennem megváltozott, valami amit csak a természet tud.
Leereszkedve megvártuk az eső elállását majd kötél bontás és irány egy jó meleg zuhany. A szokásos vacsora, majd filmvetítés a legnyugvás előtt.
4.nap – Hétfő
Mivel felszereléseink is nedvesek és az idő sem mutatkozik jónak, úgy döntünk, hogy hamarabb indulunk és a tordai sóbányát meglátogatjuk. Reggeli, pakolás, tábor bontás és máris a tordai sóbánya parkolójában gyülekezünk. Miközben várjuk társaink 30-40-es éveikben járó kb. 10 fős csoport éppen a parkolóból kifele jönnek és az egyik cigarettázó hölgy egy ügyes, határozott mozdulattal bepöcköli cigarettáját a vízelvezető árokba szemrebbenés nélkül, gondolom azt hitte a diszkóba van, de Pista barátunk, hamar kiugrott az autóból a méteres árokba és kimentette a kedves természetbarát és tisztelő hölgynek a cigaretta maradékát és vissza vitte neki. Azokat az arcokat sajnos nem fotóztam le s nem is írhatom le. Ezt csak azért jegyzem meg, mert fantasztikus érzés volt számomra ott lenni az autóban és a gyerekek reakcióját figyelni ahogyan megrökönyödtek, majd felháborodva ítélték el e cselekedetet, mivel tizenévesen jóval magasabb és tiszteletre méltóbb az értékrendjük és tiszteletük a természet iránt, mint sok húsz, harminc illetve negyvenes felnőttnek. Tiszteletre méltó az is ha rajzfilm helyett egy oktató filmet követelnek. :-)
Ezennel szeretném megköszöni, hogy megismerhetem őket, hogy reményt kovácsoltak bennem, hogy van még e világon olyan fiatal ki nem veszett el, mert ők azok akiknek nem a közösségi oldalak, nem a partik, pénz és autók jelentik az életet, ismerkedést és kikapcsolódást hanem egy olyan világ, ahol a természet az érték, hol önmaguk lehetnek. Köszönöm, hogy részese lehettem e fantasztikus csapatnak, köszönöm a bizalmat és hittet amit adtatok számomra.
További képek itt: Picasaweb Zee
Pista képei itt: Picasaweb Pista
Nagyszerű,jó volt olvasni és részt venni :)
VálaszTörlés